Kié vagyok

Egy bús borongós sötét éjjelen,

Mikor elfogott a bús félelem,

Szorongó szívvel e kép kérdezem.

Kié vagyok, kié az életem?

Ki vigyáz rám sötét éjjelen,

Ki oldja meg minden nehéz gondom,

Kié vagyok, s kié a sorsom?

 

Egy bús borongós sötét éjszakán,

Krisztust látom vérzőn a Golgotán.

Mozdul az ajka s így szól hozzám,

Hát nem tudod, hogy kié a sorsod?

Ki oldja meg bánatod s gondod?

Ki emel fel, hogyha elesel,

Ha mindenki bánt, védőn átölel.

 

Ki az, ki mindig jóra int,

Ha vétkezel, megbocsát megint.

Ha bűnös vagy, akkor is szeret.

Rám bízd magad, add nekem éltedet!

Ki vigyázott rád, és mindig hordozott.

Nem tudod kié vagy, még nem tudod!

Nézz fel énreám érted, vérzek én,

Nézz fel reám!

Fordítsd arcod felém.

 

Ha leszáll az est, és pirkad a hajnal.

Én vigyázok rád éjjel és nappal,

Én óvlak téged zord bús éjjeleken,

Hogy te boldog légy,

Odaadom életem!

Letörlöm szemedről a könnyeket,

Add nekem a sorsod,

Add hát éltedet!

S egy sötét éjjel, földerül a fény,

Szívemben ott él a boldog remény.

 

S mikor ez édes szavak hangzanak

Enyém vagy, enyém!

Megváltottalak.

/..../

   

„Hogyha szeretsz, add a kezed
  És ne kérdezd, hogy ki vezet
  És ne kérdezd, hová megyünk,
  Csak az kívánd, hogy együtt legyünk.”

(Love story)

Egyszer, még a diák éveim idején egy Sören Kierkegaard idézettel kérdezett rám a professzorom.

 - Te hogy döntesz?

   "Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog…!”

Félig-meddig gyermeklány fejjel, spontán és őszintén válaszoltam.

- Egyet, de Őt nagyon!

Jó válasz! - mondta és csak mosolygott. Közben pedig kegyetlenül összekócolta a hosszú hajamat:) 
Ilyenek a professzorok!:)/..../

Egy pillanat melyben látod az álmodat. 
Egy pillanat melyben várod vágyadat, 
Egy pillanat mely ritkán jön el, 
Egy pillanat mely bár sosem múlna el, 
Egy pillanat mely mosolyra késztet, 
Egy pillanat melyben ott a szeretet, 
Egy pillanat mely boldoggá tesz, 
Egy pillanat mely szabaddá tesz, 
Egy pillanat melyre vágyunk, 
Egy pillanat mely elhozza az álmunk.

/..../

  

Laren Dorr: Lennék... 

Lennék Napod, ha nappal lenne, 
fényessé tenném hajnalod, 
bíborral festeném este a felhőt, 
hogy gyönyörködj, ha akarod. 

Felhő lennék, ha őszidő lenne, 
langy esőt sírnék, mert messze vagy, 
aztán esőcsepp lennék, rád esnék, 
s gördülve csókolnám arcodat. 

Köd lennék, ha hűvös lenne, 
fehér, vidám, mi nem ragad, 
ködkarjaimmal ölelném tested 
s megnyitnám előtted utadat. 

Hópihe lennék, ha tél hava lenne, 
mit egyetlen céllal repít a szél, 
elolvadni gyönge kezedben, 
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz. 

Szél lennék, ha új tavasz lenne, 
elfújnám messze a tél hidegét, 
hajadba bújnék tincseiddel játszva, 
míg nevetve mondanád: most már elég. 

S mi lennék, ha itt lennél velem? 
Mindenség lennék, hol nincsenek napok, 
égbolt lennék éjfekete éggel, 
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod

Oldal: A szív szava
Minden ami a világon létezik - © 2008 - 2024 - kristaly-zoltan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat